Saját memóriámat megosztom

Idő valamikor 1987 tájéka, Anyám hozott Bécsből egy Commodore plusz 4-es számítógépet. Még Debrecenben is alig volt.Nekünk volt az osztályban először. ezen még magnókazettáról peregtek le a játékok. A család nem szeretett játszani, az iskolában népszerű voltam, az osztálytársak feljártak hozzánk aminek Anyám nem örült.

Amikor a család a Csapó utcán lakott, Karcsi bácsi afféle házi barát volt, mindig hozott a gyerekeknek, azaz nekem, csokit stb. Egyszer bezártam őt a fáskamrába, órák hosszat ott rostokolt, csak délután tudták ki nyitni. Még ma is emlékszem a külsejére. Olyan tipikus melós volt, munkásruhában járt, de rendes tag volt.

Aki történelemmel foglalkozik, annak kell, hogy jó memóriája legyen. Hogy a fenébe jegyezzen meg másképp évszámokat, eseményeket, folyamatokat. Egyébként számokat könnyebben megjegyzek, mint neveket, embereket.

Annyira féltem attól, hogy az ügyfele kockázatosnak fogják találni a befektetéshez kötött életbiztosítást, hogy nem mertem az ügyfeleknek részvényalapot ajánlani. Erre a főnököm, H. Csabi, megtanított arra, hogyan kell eladni a kockázatos alapokat. Szépen, lépésről lépésre kell elmagyarázni, miért kell ahhoz kockáztatni, hogy pénzed legyen. Megtanultam. Egyébként kötvény: hitelviszonyt megtestesítő okirat.

Cs.Lajos barátom nem volt benne biztos, hogy felveszik színésznek, erre második helyen bejelölte a zsámbéki tanítóképzőt. V.Éva erre azt mondta neki, kicsit gúnyosan, amolyan Évasan, hogy gyerekek imádják a férfiakat, mármint a férfi óvóbácsikat.. Történt mindez az érettségi idején, mikor a már levizsgázottak agyonzabálták magukat a büfében. Emlékszem, agyilag kész voltam.

Amikor a debreceni Ady Gimnáziumba jártam, a igencsak baloldali beállítottságú osztályfőnököm beszélt a ludditákról. Az ipari forradalom kezdeti szakaszán működtek, géprombolók voltak, akik féltették az állásukat a modern technológiától. Primitív, kezdetleges dolognak állította be őket a tanár, szerintem azért meg lehet érteni őket. A haladás kontra düh: visszatérő motívum.

Csak felnőttkoromban, 2007-ben tanultam meg a kötvény definícióját, a Generali biztosítónál az oktatáson. Tehát: kötvény: hitelviszonyt megtestesítő okirat.