Aki történelemmel foglalkozik, annak kell, hogy jó memóriája legyen. Hogy a fenébe jegyezzen meg másképp évszámokat, eseményeket, folyamatokat. Egyébként számokat könnyebben megjegyzek, mint neveket, embereket.
Anikó néni volt az első tanárom, aki az azóta már megszűnt debreceni Eötvös József Általános Iskolában tanított. Két évig volt az osztályfőnököm. Remek tanár volt, szigorú, de mindenki tudott olvasni az osztályban. Én már 4 évesen megtanultam olvasni, de az írás tanulása nehezen ment. Ha jól emlékszem, Szilágyi Lászlónénak hívták.Jó ember volt- de ez hülyeség, mert még él.
Annyira féltem attól, hogy az ügyfele kockázatosnak fogják találni a befektetéshez kötött életbiztosítást, hogy nem mertem az ügyfeleknek részvényalapot ajánlani. Erre a főnököm, H. Csabi, megtanított arra, hogyan kell eladni a kockázatos alapokat. Szépen, lépésről lépésre kell elmagyarázni, miért kell ahhoz kockáztatni, hogy pénzed legyen. Megtanultam. Egyébként kötvény: hitelviszonyt megtestesítő okirat.
Amikor a debreceni Ady Gimnáziumba jártam, a igencsak baloldali beállítottságú osztályfőnököm beszélt a ludditákról. Az ipari forradalom kezdeti szakaszán működtek, géprombolók voltak, akik féltették az állásukat a modern technológiától. Primitív, kezdetleges dolognak állította be őket a tanár, szerintem azért meg lehet érteni őket. A haladás kontra düh: visszatérő motívum.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése