Aki történelemmel foglalkozik, annak kell, hogy jó memóriája legyen. Hogy a fenébe jegyezzen meg másképp évszámokat, eseményeket, folyamatokat. Egyébként számokat könnyebben megjegyzek, mint neveket, embereket.
Anikó néni volt az első tanárom, aki az azóta már megszűnt debreceni Eötvös József Általános Iskolában tanított. Két évig volt az osztályfőnököm. Remek tanár volt, szigorú, de mindenki tudott olvasni az osztályban. Én már 4 évesen megtanultam olvasni, de az írás tanulása nehezen ment. Ha jól emlékszem, Szilágyi Lászlónénak hívták.Jó ember volt- de ez hülyeség, mert még él.
Amikor a debreceni Ady Gimnáziumba jártam, a igencsak baloldali beállítottságú osztályfőnököm beszélt a ludditákról. Az ipari forradalom kezdeti szakaszán működtek, géprombolók voltak, akik féltették az állásukat a modern technológiától. Primitív, kezdetleges dolognak állította be őket a tanár, szerintem azért meg lehet érteni őket. A haladás kontra düh: visszatérő motívum.
Cs.Lajos barátom nem volt benne biztos, hogy felveszik színésznek, erre második helyen bejelölte a zsámbéki tanítóképzőt. V.Éva erre azt mondta neki, kicsit gúnyosan, amolyan Évasan, hogy gyerekek imádják a férfiakat, mármint a férfi óvóbácsikat.. Történt mindez az érettségi idején, mikor a már levizsgázottak agyonzabálták magukat a büfében. Emlékszem, agyilag kész voltam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése